Bonchida 600 éven át a Bánffy család birtokában volt. A kastélyt Bánffy Dénes kezdte el építeni 1650-ben, a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést . A négy sarokbástyás épület ekkor még nem készült el teljesen, ennek tulajdonítható, hogy az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták. A kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-1750 között megszületett a barokk kastély. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épületrészt toldottak, ami istállókat és melléképületeket tartalmazott, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobot foglalt magába. Erre a periódusra tehető a kastály a fénykora. Ma csak képzeletünkben idézhetjük fel az egykori fényűzést, ehhez Bíró József leírása nyújt segítséget: “A szebbnél szebb bútorokkal berendezett szobák között a Mária Terézia-szalon kék és sárga színeivel válik ki, meg az arcképcsarnokos billiárd-szoba és a kerek bástya könyvtárszobája..., a lépcsőházban álló páncélok és a legérdekesebb erdélyi különlegesség, a GBG betűkkel ellátott sakk-készlet". A kastély épülete a II. világháború végén súlyosan megsérült, 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták. Később a kommunisták se kímélték, a karbantartás teljes hiánya miatt az épület súlyos károsodásokat szenvedett. A kastély helyreállítására 2001-ben nemzetközi program indult, amiben nem kis anyagi részt vállalt a magyar kormány is. A restaurálása folyamatban van, a teljes felújítás azonban évtizedekben lesz mérhető.
