Szent Mihály-templom, Kolozsvár

Szent Mihály-templom Kolozsvár főterén, hajdani Nagypiactéren, elhelyezkedő Szent Mihály-plébániatemplom, Erdély második legnagyobb alapterületű temploma a brassói Fekete templom után. 76 méteres tornya (a kereszttel együtt 80 méter) a legmagasabb erdélyi templomtorony.

A templom építésének kezdete Károly Róbert király korára tehető, amikor 1316-ban Kolozsvár városi rangot kap. Építése közel másfél évszázadig tartott,  az anyagiakat részben az adakozó polgárság, részben a   búcsúk bevétele biztosította. A 14. század végén a növekvő török veszély miatt a templomot védőfallal kerítették be. A templom építésének befejező szakasza Zsigmond király uralkodása idejére, azaz 1419-1437 közöttre tehető. Így kerültek Zsigmond címerei a nyugati-kapu fölé: középen a német-római birodalom kétfejű sasos címere, jobbra Magyarország, balra Csehország címere. 1444-ben  Szent Mihály szobrát helyezik a középső címer fölé, a címert megcsonkítva .
A homlokzat befejezése és a torony építése még az 1500-as évek elején is tartott.
A templomot több alkalommal rongálja meg tűzvész, földrengés, de mindig újraépítik. A jelenleg is látható  neogótikus torony alapkövét 1837-ben tették le és 1859-ben készült el.
A templomot 1545-től a protestánsok, 1566-tól 1616-ig két év megszakítással az unitáriusok használták, s csak ezután lett ismét katolikus templom. A protestánsok használata idején a liturgiai berendezések elpusztultak, a freskókat fehérre mázolták, a szószéket kivéve minden díszt, oltárt kihordattak a templomból. Csak a Johannes Clyn szász plábános rendelésére készített sekrestyeajtó-keret úszta meg a tisztogatást. Ez már a reneszánsz stílus remeke: 2,20 m magas, 1 m széles homokkő faragvány.
A protestáns korszak után a templom újbeli berendezése a barokk szellemnek megfelelően végeztetett el.
A dúsan aranyozott szobrokkal, domborművekkel díszített szószék Erdély legpompásabb barokk templomi dísze, Nachtigall János és Schuchbauer Antal munkája.
Az eredeti öt barokk oltárból ma kettő található a templomban , a két oldalszentélyben. Leghíresebb  a Háromkirályok oltára amely a déli szentélykápolnában látható. Az oltárkép a templom legértékesebb festménye, Maulbertsch osztrák mester 1748 tájáról való alkotása.
A templom külseje nem túl díszes. Legfőbb ékessége négy gótikus kapuja, ezek közül legdíszesebb a mai bejáratot képező nyugati főkapu. Több elmélet született arra nézve, hogy a főkapu miért nem a homlokzat közepén nyílik, de egyiket sem sikerült bizonyítani. Az egyik feltételezés szerint a kaput eredetileg háromnyílásúnak tervezték, egy másik elgondolás ellenben az, hogy a kapu eredetileg a mai orgonakarzat belső vonalában állt és csak a bővítések során hozták a jelenlegi helyére.
1898-ra a templom körül kiaszfaltozott korzót létesítettek, a templom kertjét Pákey Lajos tervezte öntöttvas kerítéssel vették körül. 1956–1957-ben a templom átfogó restaurálására került sor. 2009-ben a templom kertjében  Márton Áron püspök szobrát állították fel, Bocskay Vince alkotását.
A Szent Mihály-templom története során számos nevezetes történelmi esemény színhelye volt.  Falai között közel ötven országgyűlést tartottak.Az erdélyi fejedelmek közül itt iktatták be Báthory Zsigmondot harmadjára valamint  itt választották fejedelemmá  Rákóczi Zsigmondot  Báthory Gábort  és Bethlen Gábort is.
1944. május 18-án Márton Áron itt mondta el nevezetes beszédét, amelyben elítélte a zsidóüldözést.